2014. november 20., csütörtök

Vihar után.... - 1. fejezet

Sziasztok!

Úgy döntöttem, készítek ennek a történetnek blogot, remélem, tetszik! Ez egy fanfic, ami a Thor és Bosszúállók univerzumában játszódik, és Loki áll benne a középpontban. Nem mondok el semmit róla, a modulsávban van egy kis ismertető, de ne az alapján ítéljétek meg, kérlek. (rémesen rossz ismertetőt tudok írni. ) Ennél azért jóval többről van szó, de olvassátok el, és megtudjátok! :) Remélem, nem okozok csalódást! Véleményt szívesen fogadok, nagy örömömre szolgálna, ha pipálnátok vagy írnátok pár sort,  hogy tetszik/mi nem tetszik :) Jó olvasást!

Arlene



Thor már alig várta, hogy találkozzon szerelmével, Jane-nel. Rettenetesen hiányzott neki, nem telt el úgy nap, hogy ne gondolt volna rá. Úgy döntött, meglátogatja, és magával viszi Asgardba. Mindent elrendezett, és felkészült a lány jöttére. Még egy tágas szobát is berendeztetett neki, közvetlenül az övé mellett. Bár gyanította, úgyis egymással lesznek a nap legnagyobb részében. De azt akarta, hogy otthon érezze magát. Szíve hevesen kezdett el dobogni, ahogy azokra az őzbarna szemekre és kívánnivaló ajkakra gondolt. Csókolni és ölelni akarta, a karjában tartani, és elveszni a tekintetében…

- Jane, én vagyok az! Engedj be! – dörömbölt Thor Jane lakókocsijának az ajtaján, ahol együtt lakott legjobb barátnőjével, Darcyval.
Hamarosan kinyílt az ajtó, és szerelme jelent meg előtte. Csupán egy szál rövidnadrágot és lenge pólót viselt.
Thor, amint meglátta, a karjába kapta a lányt, magához szorította, és szenvedélyesen megcsókolta. De Jane csókja egészen más volt, mint amit eddig megszokott. Hiányzott belőle a hév, mintha nem örülne szerelmének. Sőt, húzódozott tőle, ezért Thor megszakította a csókot, és összevont szemöldökkel nézett rá.
- Mi az? Te nem is örülsz? – vonta kérdőre csalódottan Jane-t, aki lesütötte a szemét.
- Thor, én örülök, csak... – kezdett bele nehézkesen a lány.
- Történt valami, amíg távol voltam? – Thor hangjába aggodalom vegyült, és rossz érzés kerítette hatalmába.
- Az a helyzet, hogy… én valaki mást szeretek – vallotta be Jane, és félrenézett.
Thor kővé dermedt a lány szavaitól.
- Mi? – Csak ennyi szaladt ki a száján, nem bírta felfogni szerelme szavait. Nem lehet, hogy Jane másba szerelmes! Nem… Ez képtelenség… - próbálta győzködni magát, és remélte, Jane csak tréfál vele.
- Sajnálom… Két év hosszú idő, és én nem tudtam ennyit várni. Tudom, hogy te halhatatlan vagy, és neked két év csak egy pillanat, de én csak egy egyszerű halandó vagyok.
- Nem… Ez nem lehet igaz… - tiltakozott a férfi, és ide-oda ingatta a fejét. Nagyon remélte, hogy ez csak egy rossz álom, és mindjárt felébred. Hisz Jane szereti őt! Szeretnie kell…
- Sajnos igaz.
- Mondd, hogy nem az! – fogta a férfi a két kezébe a lány arcát. De Jane ismét elnézett.
- Sajnálom.
- Nem... – nyögte ki Thor megsemmisülten. Érezte, hogy egy könnycsepp kigördül a szeméből. Kezét leeresztette, vállai megrogytak.
- Én…
- Szereted őt? – kérdezte Thor, és lelkiekben felkészült a legrosszabbra. Jane némi habozás után felelt:
- Igen. Már el is jegyzett.
A férfi felmordult, és dühösen beleütött a lakókocsi oldalába. Egy pillanat alatt elfutotta a dühvel vegyes kétségbeesés.
- Kérlek, ne haragudj! – nézett rá Jane sajnálkozva. Látszott rajta, hogy tényleg bánja.
- Az én hibám… - szorult ökölbe Thor keze. Tekintetében önvád és fájdalom ült.
- Ne mondd ezt!
- De igen… Az enyém. Számolhattam volna azzal, hogy két év egy halandó számára hosszú idő. Nem csodálom, hogy nem vártál meg.
- Thor, én…
- Kívánom, hogy legyetek boldogok! – nézett a férfi a lány szemébe. Végre rá tudta emelni a pillantását. Őszintén mondta, de belül csak kétségbeesést és hatalmas űrt érzett. Egy űrt, amit semmi se képes betölteni.
– Viszlát, Jane! – csókolt kezet neki, még egyszer, utoljára.
A lány meg akarta érinteni, de már nem tudta: Thor szőrén-szálán eltűnt.

Thor, amint Asgardba ért, nem bírta tovább visszafojtani az érzéseit. Hatalmasat ordított, és dühösen rugdalni és csapkodni kezdte a bútorait. Az asztalát feldöntötte, a falat pedig addig püfölte, amíg horpadás nem keletkezett rajta, és a bútorokat ripityára törte.
Sohasem tombolt még ennyire, magánkívül volt a fájdalomtól. Tudta belül, hogy ez nem segít semmin, de túl nagy volt benne a feszültség. Le kellett vezetnie valahogy. Legalább fél órán keresztül őrjöngött, amíg sikerült valamelyest megnyugodna. Az őt emésztő fájdalom ugyan csillapult némileg, de ez csak ideiglenes volt. Lerogyott a földre, és a kezébe temette az arcát.
- Jobb, ha most nem vagy a közelemben – szólt csendesen Thor, ugyanis testvére, Loki lépett be az ajtaján. De Loki nem törődött a figyelmeztetésével, és leült mellé.
- Mi dúlt fel ennyire, bátyám? – kérdezte lágy hangon.
- Jane… Mást szeret… - nyögte ki Thor megsemmisülten.
- Jaj, de kár! – sóhajtott fel Loki színpadiasan.
- Nincs szükségem a gúnyolódásodra! – förmedt rá Thor haragosan.
- Csak vigasztalni próbállak.
- Kímélj tőle!
- Gondolkozz, bátyám! Jane halandó, és legfeljebb száz évet él. Viszont száz év semmi több ezerhez képest!
- Nem számít! Szeretem. De ezt te úgysem értheted…
- Nem, valóban nem – ismerte el Loki. – Az érzelmek csak elgyengítik az embert.
- Amíg így gondolod, nem leszel sohasem boldog!
- Nem is tudtam, hogy a bútorhajigálás a boldogság kifejezésének a módja – nézett körbe Loki ártatlanul. – De köszönöm, mindennap tanulok valami újat – állt fel a férfi bátyja mellől.
- Hová mész, öcsém?
- Megyek, hajigálok én is egy kicsit. Hátha boldogabb leszek tőle – nézett rá kajánul, és már ott se volt.

***

Egy hónap telt el azóta, amióta Jane szakított kedvesével, de Thor még mindig dúlt belül. Árnyéka volt régi önmagának, és ezt barátai is észrevették. Letargiája befolyásolta harci teljesítményét is: az edzéseken jó párszor elpáholták, holott előtte mindig ő került ki győztesen.
- Nem bírom nézni, ahogy szenvedsz. Szedd össze magadat! – szólt rá Sif, aki épp Thorral együtt küzdött. Már az ötödik percben sikerült rámérnie egy halálos csapást, és a férfi tehetetlenül hevert a porban.
- Nem…
- Hol az a Thor, akit ismerek? Ez nem te vagy! Kelj fel, és harcolj!
- De, ez vagyok én. Sajnálom, hogy csalódást okoztam – tápászkodott fel nagy nehezen Thor, és hátat fordított a nőnek. Semmi kedve nem volt beszélgetni vele. Egyedül akart lenni.
- Ne! Várj – ment utána Sif, és futólag rátette a kezét a vállára.
- Nézd, én megértem, hogy szomorú vagy a halandólány miatt. De túl kell lépned rajta! Ez így nem mehet tovább.
- Próbálok, Sif! De nem megy – ingatta Thor a fejét.
A nő felsóhajtott.
- Még mindig szereted?
- Örökké! – mondta Thor szenvedélyesen, és komolyan is gondolta. Egyszerűen képtelen volt elfeledni a haladólányt, bármennyire is próbálta. Jane hiába csalta meg, az érzései akkor sem változtak az irányába.
- Te tényleg reménytelen vagy – csóválta meg a fejét Sif csalódottan, és otthagyta a férfit.

Thor a fürdőbe ment, és miután megmosakodott, felkereste az öccsét. Tudni akarta az okát, hol mászkál mostanában. Lokit a könyvtárban találta meg egy vastag könyv társaságában. Ostoba módon először az erdőkben kereste, de utólag belátta, hiba volt, mivel öccse jobb szeretett olvasni, mint szabadban lenni. Ez meg is látszott sápadt bőrén és karikás szemén.
- Üdv, öcsém – köszöntötte.
- Á! Téged is látni? – nézett fel az isten a könyv mögül, amit lassan leeresztett.
- Én is ugyanezt kérdezhetném tőled.
- Mint látod, olvasok. Hasznos szokás, és van olyan könyv, amelyikben képek is vannak. Ajánlom figyelmedbe, talán még te is tudod értelmezni – mondta közönyös hangsúllyal, és tekintetét ismét a lapokra szegezte. Thort bosszantotta ilyenkor az öccse, de nem tudott rá komolyan haragudni.
- Hallgass! Ki vele, merre jártál? – vonta kérdőre; nem volt ideje a játszadozásra.
- Miért kötném az orrodra? – vonta meg Loki a vállát, és benyálazta az ujját, hogy lapozzon.
Thor lesújtó pillantást vetett öccsére, és sarkon fordult. Megunta a férfi gúnyolódását.
- Hová mész, bátyám? – szólt utána Loki, és letette a könyvet az asztalra.
- Megkérdem Heimdallt, ha már te nem vagy hajlandó felelni. – Thor magában somolygott, és bízott abban, hogy terve beválik.
- Ne, ne, ne, ne, ne! – tiltakozott hevesen Loki.
Thor önelégülten elvigyorodott, és visszafordult.
- Hol jártál, Loki? – Thor magában örült, hogy sikerült sarokba szorítania. Ez nem gyakran esett meg vele.
- Az az én dolgom. Ne érdekeljen! – nézett félre az ármányok istene. Látszott rajta, hogy megbánta, amiért így reagált.
- Csak nem a halandólányt figyeled titokban? – ütötte tovább a vasat Thor.
- Ch! Van jobb dolgom is ennél – fonta keresztbe a karját Loki.
- Tudtam! – mosolygott szélesen a bátyja. – Te szerelmes vagy!
- Még hogy én? Szerelmes? Nevetséges! – nevetett Loki gúnyosan, és olyan ellenségesen nézett fogadott bátyjára, mintha elevenen akarná megnyúzni.
- Látom rajtad. Engem nem tudsz átverni, öcsém!
- Gondolj, amit akarsz, mit érdekel az engem. Na, és a te nőd hogy van? – gúnyolódott tovább. – Várjunk csak, hiszen neked nincs is nőd!
- Fogd be, Loki! Inkább törődj a tieddel, mert így nem marad veled!
- Lucille nem a nőm! – vesztette el a türelmét Loki, és mérgesen nézett dühe tárgyára.
- Szóval beismered, hogy róla van szó? – vigyorgott fölényesen Thor. Loki ezúttal alulmaradt, hirtelen nem tudott erre mit mondani. – Na, további jó leskelődést! – veregette meg a vállát az öccsének, és távozott.
A kedvenc lugasába ment, ahol a fák roskadoztak a gyümölcsöktől. Mindig ide ment, ha egy kis kikapcsolódásra és magányra vágyott. Szeretett itt ülni, és elmélyedni a gondolataiban.


Leszakított egy körtét, és beleharapott. A langyos szellő belekapott a hajába, és simogatta az arcát. Letelepedett egy almafa tövében, és merengett a tájban. A fű olyan zöld volt, akár a mesékben, és különféle, illatos virágok nyíltak körülötte. A távolban hegyek magasodtak, és tőle jobbra a palota tört az ég felé büszkén és erősen. Nem messze tőle lovak legelésztek jóízűen a friss fűből. Igazán idillikus kép volt, Thort azonban mégsem töltötte el megnyugvással, ahogy szokta. Háborgott a lelke, és komor hangulata nem illett a verőfényes időhöz. Keze legyintése nyomán felhők kezdtek el gyülekezni az égen, majd pár perc múlva kitört az égiháború. Villámlott, dörgött, és csak úgy tépázta a szél a fákat. Thor az ég felé fordította a fejét, és hagyta, hogy az esőcseppek lefolyjanak az arcán. A vihar megtisztította a lelkét. Néha képes volt órákon át ülni az esőben, ha valami nyomta a szívét.
Felvillantak előtte a Jane-nel töltött, boldog pillanatok, amelyeknek az emléke, mint jeges kés hatoltak a csontja velejéig. Próbált nem gondolni rájuk, próbálta kiűzni az elméjéből, de minduntalan visszatértek. Amikor úgy érezte, a kín szétfeszíti, hatalmasat ordított, és beleütött a fába. Az megadta magát, és elkezdtek róla potyogni az almák.
- Tudtam, hogy itt talállak – szólt egy ismerős, női hang. Sif.
- Honnan? – fordult felé a férfi csodálkozva.
- Onnan, hogy mindenhol süt a nap, csak itt esik. Lennél oly szíves elállítani? – ült le mellé a nő a vizes fűre. Páncélt viselt, ami megakadályozta, hogy a nedvesség beszivárogjon a ruhái közé.
Thor ismét legyintett, amire megszűnt a vihar.
- Így már mindjárt más.
- Miért jöttél?
- Vissza akarom kapni a régi Thort.
- Sok sikert hozzá! – sóhajtott fel fásultan. Ha ez így menne…
- Nézd. Lokinak kivételesen igaza van. Előbb-vagy utóbb úgyis ez lett volna a vége. A halandók sokkal kevesebbet élnek, mint mi, istenek.
- Te hallgatóztál?
- Épp arra jártam. De nem ez a lényeg. Egy halandó nem lehet méltó társa egy istennek.
- Ne gyere te is azzal, amivel az atyám! – Thornak kezdett elege lenni abból, hogy mindenki kioktatja őt.
- De ez az igazság. És ezt te is jól tudod.
- A szerelem nem válogat! – emelte fel Thor a hangját.
- Igen, tudom… - nézett félre Sif, és felsóhajtott.
Fél perc hallgatás állt be, amit Sif tört meg:
- Emlékszel arra, amikor az óriások uralkodója ellopta a Mjölnirt?
Thor akaratlanul felnevetett, ahogy eszébe jutott az emlék.
- Hogy ne emlékeznék!
- Igazán jól állt rajtad a menyasszonyi ruha – vigyorgott Sif.
- Freyja nem mutatott hajlandóságot, hogy hozzámenjen Thrymhez…
- … ezért téged küldött helyette. Csodálom, hogy nem vette észre a különbséget. Freyján kicsit kevesebb a szőr – utalt Thor terjedelmes szakállára.
- Hormonzavar – vonta meg a fiatal isten a vállát nyeglén.
Sif felnevetett, és Thor is csatlakozott hozzá.
- Lokit akár még nézhette is nőnek a szolgálólány-ruhában, de egy szakállas menyasszony eléggé feltűnő.
- Csodálkozott is, milyen jó étvágyam van – röhögött a férfi.
- Mit ettél?
- Édességet, három akó méhsert… - kezdte el sorolni Thor, bár már nem emlékezett pontosan.
- Csak?
- … továbbá nyolc lazacot és egy egész ökröt.
- Az szép! Ez az ebéd Volstaggnak is a becsületére válna!
- Éhes voltam – vigyorgott tovább Thor.
Hónapok óta először felszabadultnak érezte magát. Sif társaságában csak úgy repült az idő, olyan volt, akár a régi szép időkben. Sif visszahozta az életkedvét, és újra tudott nevetni.
Thor a nő felé fordította a tekintetét, aki szélesen mosolygott rá. Melegség öntötte el a szívét, és eszébe jutottak a közös harcok, ünneplések.
De az idilli pillanat véget ért, ugyanis kiáltások és sikoltások hasítottak a csendbe.
- Mi történt? – kapta fel a fejét Sif riadtan, és körbenézett.
- Ég a palota! – pattant fel Thor, és Siffel a nyomában sietve Asgard aranypalotája felé vették irányukat.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Arlene!
    Először is; Loki *-* Ő a kedvencem a Marvel-filmek szereplői közül, nagyon örültem, amikor ráakadtam erre a blogra, ami, azon kívül, hogy lenyűgöző designnal rendelkezik, egy tehetséges szerzőt is a magáénak tudhat.
    Nagyon tetszettek a mondatok, amiket Loki szájába adtál, teljesen el tudtam képzelni Lokit, amint ezeket mondja, szerintem jól elkaptad a gúnyfaktort, bár mikor Loki szerelme került szóba, egy kicsit meglepődtem, hogy úgy megilletődött.
    Tetszik, hogy Thor szereti a testvérét, és hogy ez szerepel a történetben, valamint nagyon örülök, hogy a film többi, számomra kedves szereplőjét is viszontláthattam, és a nosztalgiás párbeszéd igazán megnyert magának.
    Jó, hogy kint van a következő rész, mert őszintén elképzelésem sincs, hogy mi történt a palotával (bár lenne egy tippem), gratulálok a történethez, csak így tovább. :)

    Ölel; Flicka

    VálaszTörlés
  2. Kedves Flicka!

    Nekem is Loki a kedvencem (mily meglepő), ezért is írok róla :D
    Hát, az túlzás, hogy a szerelme, de majd meglátod :D
    Köszönöm, hogy megtiszteltél a véleményeddel, és hogy el tudtad képzelni Loki szájából ezeket a mondatokat.
    Én a filmekből totál hiányoltam a mellékkaraktereket, ezért is írok róluk. Szerintem sok bennük a lehetőség, főleg Sifben. A nosztalgiázás meg ténylegesen benne van a skandináv mitológiában :D

    VálaszTörlés