2014. november 21., péntek

Vihar után - 2. fejezet

Itt az új rész, remélem, kapok egy kis véleményt is :3 Nagyon örülnék neki ^^




Amikor odaértek a palotába, a tüzet már eloltották. A bálteremben gyulladt ki valami – ez derült ki Odin beszámolójából.
- Loki – morogta Thor az orra alatt, és dühösen öccse szobája felé vette irányát Siffel a nyomában. Benyitottak hozzá, és legnagyobb döbbenetükre Lokit nem egyedül találták…
Egy fiatal, húszas évei elején járó lányt pillantottak meg, aki épp magyarázott valamit Lokinak. Hosszú, mézszőke haja a háta közepéig ért, és midgardi ruhát viselt – történetesen egy kissé kinyúlt, „Nightwish” feliratú pólót, és kék farmert. Thor jól ismerte őt, és épp ezért volt akkora a meglepődése.
- Lucille…? – nézett rá meghökkenten, nagyokat pislogva. A lány és Loki is ugyanolyan tanácstalannak tűnt.
- Hallottál arról, hogy kopogás? – szólalt meg végül Loki gúnyosan.
- Lucille? És te?! Csak azt ne mond, hogy elra…
- Loki nem rabolt el – mondta a lány csendesen, és kissé elpirult.
- Te saját önszántadból vagy… vele?! – hüledezett Thor.
- Mi? Ja, dehogy, mi nem járunk! – gyúlt még vörösebbre a lány arca. Loki láthatóan élvezte a kínlódását.
- Álljon meg a menet!  - szólt közbe Sif. – Hogy kerül Loki szobájába egy halandó, és ti honnan ismeritek egymást?!
- A Földön tett látogatásom során találkoztunk. Lucille jó barátom – felelte Thor, amire a lány bólintott.
- És hogy jön képbe Loki?
- Kötöttem vele egy alkut.
- …aminek értelmében Lucille fogo… vendég volt nálam egy hónapig – fejezte be kajánul vigyorogva Thor fogadott öccse.
- Fogadjunk, te csináltad a tüzet is, hogy eltereld Odin figyelmét, és becsempészhesd.
- Na, de bátyám! Hát miket feltételezel rólam? – Loki teátrálisan a szívére tette a kezét, és a lehető legártatlanabbul pislogott rájuk. Lucille elfojtott egy kuncogást, Thor és Sif azonban sötét pillantást vetettek rá.
- Szólok neki. Jobb, ha tőlem tudja.
- Menj csak – hagyta rá Loki szemrebbenés nélkül.
Thornak ez gyanús volt, ezért visszafordult.
- Nem versz át engem! Mi ebben a trükk?
- Nincs semmi trükk – nézett rá Loki ártatlanul. Thor azonban túl jól ismerte az öccsét, és tudta, hogy ilyenkor egészen biztosan valami rosszban sántikál.
- Nem hiszek neked! Ki vele!
- Mondd csak el Odinnak, hogy én gyújtottam a tüzet, hogy becsempészhessem az emberlányt. Habár szerintem az jobban érdekelné, hogy az elsőszülött fia titokban szövetséget kötött a sötét elfekkel. – Szája sarkában kegyetlen mosoly bujkált.
- Tudod jól, hogy ez nem igaz! – emelte fel Thor a hangját.
- Ó, én azt nagyon is jól tudom. De Odin viszont nem – mosolyodott el ravaszkásan.
Thor haragosan nézett Lokira, és rá is rontott volna, ha Sif hozzá nem ér a kezéhez.
- Úgyse hinne neked! – vágta hozzá megvetően.
- Tegyünk egy kísérletet? – vigyorgott fölényesen.
- Loki, Thor csak… - próbálkozott Lucille, amire a férfi letorkollta:
- Hallgass, emberlány!
- Elismerésem, Loki! Te aztán tudod, hogy kell bánni a nőkkel! Igazi úriember! – jegyezte meg Sif. – Lucille, részvétem.
- … ami azt illeti… - kezdett bele, de Loki ismét belevágott a szavába:
- Lucille hálás lehet azért, hogy elhoztam ide!
- Puszta szívjóságból, mi? – gúnyolódott tovább a harcos nő.
- Dolgunk van itt.
- Ugyan mi dolga egy halandónak az istenek birodalmában?
- Ha elárulnám, meg kéne, hogy öljelek – foglalt helyet Loki az ágyán, és kényelmesen a térdére támaszkodott.
- Állok elébe! – villant meg harciasan a nő szeme.
- Gyere, Sif. Csak az időnket vesztegetjük.
Thor lebecsmérlően végigmérte somolygó öccsét, majd faképnél hagyták őket.
- Most mit teszel? Elmondod Odinnak az igazat?
- Nem tudom, Lokinak mi a terve Lucille-lel, de hagyom, hadd játssza a kis játékait. Talán nem is olyan nagy baj, hogy magával hozta a halandót Asgardba. Lucille jó hatással van rá.
- … mint a mellékelt ábra mutatja – jegyezte meg Sif cinikusan.
Thor felnevetett.
- Hát igen, ráférne még egy kis kupálódás…
- Rád meg egy kis kupán vágás! Gyere, harcolj velem! – ütött bele a vállába a nő.
- Most nem alkalmas, Sif. Beszélnem kell atyámmal.
- Elmondod neki, hogy Loki egy midgardit rejteget?
- Órák kérdése, és a tudomására jut – legyintett. – De úgyis magához fog hívatni előbb-vagy utóbb. Jobb, ha elébe megyek.
Ekkor Röszkva, Thor szolgája jelent meg előttük.
- Uram, az atyja látni kívánja önt – szólalt meg, és udvariasan meghajolt.
- Na, tessék! Nem megmondtam?  - vigyorodott el Thor, amire Sif megcsóválta a fejét.

A férfi az atyja elé járult, aki ott ült az aranytrónon.
- Hívattál, atyám – hajolt meg előtte illedelmesen.
- Loki ügyében hívattalak. Mint bizonyára te is észrevetted, mostanában a szokásosnál is különösebben viselkedik. Nem tudod, mi lehet ennek az oka?
- Loki mindig is kiszámíthatatlan volt – vont vállat Thor könnyedén. – Bizonyára csak egy újabb korszakát éli.
- Meg vagyok győződve róla, hogy ő csinálta a tüzet, mint azt már mondottam. Neked mi a véleményed erről?
- Efelől inkább Heimdallt kéne megkérdezni.
- Ő nem látott semmi gyanúsat. De mint tudjuk, Loki gyakran jár külön utakon. Megkérhetnélek rá, hogy nézz egy kicsit a körmére az öcsédnek?
- Az imént beszélgettem vele.
- Mondott valamit a tűzzel kapcsolatban?
- Egy szót sem – hazudta Thor. Tulajdonképpen csak azért falazott az öccsének, mert emlékezett arra, hogy Odin mennyire nem örült Jane-nek, amikor a nőt Asgardba vitte. Azt mondta, semmi keresnivalója egy halandónak az istenek birodalmában. Kedvelte Lucille-t, és őszintén bízott abban, hogy az emberlány jobb belátásra fogja bírni Lokit. Ugyanakkor aggódott is érte, mert gyanította, hogy az öccsének fogalma sincs arról, hogy kell bánnia egy nőnemű lénnyel. Most, hogy így visszagondolt, rájött, hogy tulajdonképpen egyszer sem látta nő társaságában. Csak remélni merte, hogy Lucille saját önszántából ment Lokival, és nem áll varázslat hatása alatt. Egyszer a lány valami „Stockholm-szindrómáról” magyarázott neki, és amiatt aggódott, hogy abban szenved. Thor bízott abban, hogy nem halálos, vagy hogy ez a bizonyos „szindróma” nem a szinonimája Loki bűbájának.
- Ha megtudom, hogy szembeszegültél az akaratommal, és hazudtál…- nézett rá Odin gyanakodva.
- Sohasem tennék ilyet – felelte Thor szemrebbenés nélkül.
- Azt ajánlom is. Most távozhatsz – intett a Mindenek Atyja a kezével.
Fia meghajolt, és egyenesen Sifhez ment, a gyakorlótérre. Tudta, hogy ott találja a barátaikkal együtt.
- Na, mi az, nagyfiú? Jöttél megveretni magadat? – mosolygott rá a nő, miközben csapást mért ellenfelére, Fandrallra. A férfi megtántorodott, és hanyatt vágódott, akár egy krumpliszsák.
- Azt csak szeretnéd!  - emelte fel Thor a Mjölnirt, és a nő felé suhintott vele. Sif ügyesen kivédte a csapást a kétélű fegyverével.
Hosszas, legalább három órán át tartó küzdelem után Sif végül megadta magát. Csak ők tartózkodtak a küzdőtéren, mindenki elment már aludni, vagy egyéb dolgára.
Thor nevetve elterült a nő mellett az illatos, frissen nyírt pázsiton.
- Jól leizzasztottál! – törölte le Thor a homlokáról az izzadtságcseppeket.
- Á, ez csak egy kis bemelegítés volt – mosolygott rá Sif. – Kijöttél a formából! – öklözött bele a vállába játékosan.
- Hagytalak nyerni – nevetett az ifjú isten.
- Na de kérlek – nézett rá Sif sugárzó arccal, és oldalt fordult, a férfi felé. Thor tekintete az eget kémlelte, tengerkék szemében visszatükröződtek a ragyogó csillagok. Még sohasem voltak ilyen közel egymáshoz. A szél fölkerekedett, és végigsimított rajtuk, akár egy gyengéd, langyos kéz. A férfi Sif felé fordult, és belenézett a nő olívazöld szemébe.
- Mi az? – vonta össze a szemöldökét az istennő.
- Csak… Te mindig ilyen szép voltál? – döbbent rá Thor, és úgy nézett a nőre, mintha életében először látná.
- Ezt most bóknak vagy sértésnek szántad? – kérdezett vissza Sif egyszerre boldogan, egyszerre meglepetten.
- Bóknak.
- Határozottan emlékszem, hogy én mindig is így néztem ki.
- Vak voltam eddig?
- Csak szerelmes. Az majdnem ugyanaz.
Mindketten kacagásban törtek ki a kijelentésre. Indokolatlan jókedvükben a végén már azon nevettek, ahogy a másik kacag. Thor még soha senkivel nem érezte ilyen jól magát, még Jane-nel sem. Vele nem tudott ilyen felszabadultan, önfeledten szórakozni. Bár ez lehet, annak volt köszönhető, hogy Jane-el az esetek túlnyomó részében vagy veszekedtek, vagy kórházban kötött ki miatta.
- Jó újra vidámnak látni téged – mosolygott szívből jövően Sif, és futólag megszorította Thor kezét. – Hiányoztál.
A férfi nem válaszolt semmit, csak magához vonta a nőt, és átölelte. Sif nem számított erre, de jól esett neki a gesztus, és ő is átkarolta a férfit. Hosszan, percekig voltak így, míg elengedték egymást.
- Öhh… ideje nyugovóra térni – tápászkodott fel a férfi, és talpra segítette a nőt.
- Igaz – bólintott Sif.
A palotába vezető utat zavarodott csendben tették meg, és Thor ezúttal – szokásához nem híven – egészen a szobájáig kísérte Sifet.
A nő ott állt a küszöbön, és elmélyülten tanulmányozta a padlót, Thor pedig tanácstalanul nézett rá. Nem tudták, mit mondjanak egymásnak.
- Hát akkor… jó éjszakát – köszönt el tőle végül a férfi, és sarkon fordult.
Sif azonban váratlanul megfogta a könyökét, amire megtorpant. A nő enyhén felpipiskedett, hogy felérje Thort, és megcsókolta az arcát.
- Jó éjszakát – mosolyodott el szégyenlősen, és magára zárta az ajtót.

***

Lucille White a vendégszobában feküdt, és olvasott. Két napja érkezett Lokival Asgardba, aki adott neki vagy egy tucat, érdekesebbnél érdekesebb könyvet. Amit most forgatott a kezei között, a rúnák használatáról és helyes alkalmazásáról szólt.
Loki nemes egyszerűséggel bejelentette Lucille-nek, hogy vele kell mennie. Nem fogadott el ellenszegülést, és nem is indokolta meg a lánynak, mi miatt. Csupán annyit közölt, hogy szüksége van a segítségére; azt már nem kötötte Lucille orrára, miféle szüksége.  
Miután letelt az egy hónap, számtalan mitológiai témájú könyvet olvasott Asgardról, illetve magáról Lokiról. Az isten azt mondta, a legnagyobb része csak kitaláció – a lány határtalan megkönnyebbülésére a „gyermekeire” vonatkozó dolog is. Ő a „teremtményeinek” nevezte őket, és jót mulatott az emberek élénk fantáziáján.
Előző nap, ahogy megérkeztek, Loki rögtön be is suvasztotta a lányt az egyik, mellette levő vendégszobába. Be se mutatta senkinek, amit a lány kissé furcsállt. Úgy döntött, megkérdi tőle az okát, bár Loki nem mutatott túl nagy hajlandóságot a feleletre. Megparancsolta, hogy maradjon a szobában, és ne mászkáljon el semerre, nehogy „bajba kerüljön”.

Ajtónyikordulás hangja ütötte meg Lucille fülét, amire felnézett. Loki állt előtte a szokásos, zöld-aranyszín ruhájában. Furcsamód vidámnak és feldobottnak tűnt. A lány ritkán látta ilyennek.
- Üdv, emberlány – köszöntötte széles vigyorral, és melléhuppant az ágyra.
- Mitől vagy ilyen jókedvű? – hökkent meg Lucille.
- Nosztalgiázok.
- Valóban? És miről? – A lány kezdett rosszat sejteni.
- Pont egy hónapja, hogy megtréfáltam egy kicsit azt a semmirekellő bátyámat, Thort.
Lucille rosszallóan összevonta a szemöldökét. Loki „tréfái” a legtöbbször legfeljebb csak neki viccesek, és közel sem olyan ártatlanok.
- Mit műveltél? – sóhajtott fel bosszúsan, a szemét forgatva.
- Felvettem annak az ostoba halandónőnek az alakját, akit a bátyám úgy szeret, és elhitettem vele, hogy eljegyeztek – kuncogott.
- Ez nem vicces! – nézett rá Lucille felháborodottan.
- Miért nem? – kérdezte Loki tettetett döbbenettel, és rávillantotta a Colgate-reklámba is beillő vigyorát.
- Thor szereti Jane-t! Nem tehetsz csak úgy tönkre egy jól működő kapcsolatot!
- Ez csak egy kis vicc.
- Szerinted ez vicces? Hogy éreznéd magadat Thor helyében?! Nincs jogod senkitől elvenni a boldogságát!
- Igen? És Thornak jogában áll? Neki jogában áll minden, csak nekem nem?! – nézett rá Loki összeszűkült szemmel.
- Thor akkor sem ezt érdemli.
Loki keserűen felnevetett.
- Valóban? Valóban nem? Thor, a nagy, Thor, a hatalmas, aki mindig, mindent megkap! Egy csettintés, és mind a kilenc világ a lábai előtt hever! Megérdemli a leckét! – Lokin látszott, hogy fortyog a dühtől és féltékenységtől. Lucille egy pillanatra megsajnálta, hisz jól tudta, hogy milyen kapcsolatban áll a férfi a bátyjával.
- De szeretik egymást!
- Szeretet…! Micsoda ostoba, felesleges érzelem! Thor bármelyik nőt megkaphatja, bármikor, és neki épp ezt a buta halandót kellett választania! Még hálás is lehet, hogy megszabadítottam tőle!
- A szeretet nem így működik! A szeretet nem keres okokat. Azt csak… érezni kell.
Lucille felemelkedett, hogy elmondja Thornak az igazat. Nem volt hajlandó ezt tovább hallgatni. Szívében keserűséget és csalódottságot érzett, mert azt hitte, Loki kezd jó útra térni… Sohasem tévedett még ekkorát.
- Hová mész? – tette Loki a lány elé a karját.
- Elmondom Thornak, mit műveltél!
Loki ekkor durván megragadta Lucille vállát, és lenyomta az ágyra. Az arcuk közel volt a másikéhoz, de nem annyira, hogy ne lássák egymás vonásait. Az isten szeme villámokat szórt, állkapcsát megfeszítette.
- Ha el mered mondani a bátyámnak, esküszöm, hogy megöllek! Megértetted?! – kérdezte fojtott hangon, vészjóslóan. Volt valami a tekintetében, amitől a lánynak az inába szállt a bátorsága. Eszébe jutott, hogy most már nem kell neki „élve és sértetlenül”, nem köti az alku, így minden további nélkül elmetszheti a torkát. Nyelt egyet, és lassan bólintott.
- Helyes. Tudtam, hogy lehet veled szót érteni – engedte el, és visszaegyenesedett.
Lucille felült, és vádlón nézett rá.
- Neked sosincs lelkiismeret-furdalásod?
- Nem jellemző – felelte a férfi egykedvűen.
- Én így nem maradok itt tovább. Haza akarok menni!
- Nocsak, nemrég még könyörögtél, hogy vigyelek magammal!
- Azt hiszem, erre mindketten egészen máshogyan emlékszünk. Tudtommal te akartad, hogy veled menjek, sőt, még azt se hagytad, hogy összeszedjem a holmijaimat.
- Na és? – kérdezte vigyorogva. Lucille dühbe gurult.
- Nem volt jogod tönkretenni két ember életét!
- Majd talál mást – legyintett Loki.
- Hát persze… Neked aztán lehet magyarázni a szeretetről, mert te senkit se szeretsz, és téged se szeret senki! – vágta hozzá a kemény szavakat. Nem tehetett róla; egyszerűen csak kibuktak belőle.
Loki egy pillanatig megkövülten bámult rá, majd lesütötte a szemét, és így szólt halkan:
- Hát így állunk.
Ahogy ezt kimondta, Lucille-re emelte a pillantását. Szemében fájdalom és keserűség ült, amitől hirtelen rosszul érezte magát.
- Loki, én… nem úgy értettem – kapta a szája elé a lány a kezét. Belátta, hogy ezúttal túl messzire ment. Nem akarta megbántani a férfit, de Loki képes volt egy perc leforgása alatt a végletekig felidegesíteni őt, pedig nehezen lehetett kihozni a béketűréséből. 
- Végeztem veled, halandó – közölte Loki jegesen, és otthagyta a lányt az elöntő érzésekkel.

6 megjegyzés:

  1. Kedves Arlene!
    Nem tudom, mit mondjak.
    Először is; ez a rész is tetszett, de néhány dologgal nem tudok mit kezdeni: Thor valóban ilyen könnyedén elengedné Jane-t, a lányt, akiért megszegte az apja parancsát, lemondott a trónról, és nem egyszer az életét kockáztatta? Legalább valami kis titkos kukkolódást a lány életében elvártam volna, ez a felejtés hirtelen volt, és személy szerint nekem nagyon ellentmondásosnak tűnik Thor jellemével. Sif valóban gyönyörű, és jó, hogy ezt Thor is látja, de egy kicsit túl kevésnek tűnik az idő, ami a szakítás óta eltelt. Legalábbis én így éreztem.
    Örülök, hogy Lucille bejött a képbe, kíváncsi lennék, hogyan és miért (hiszen ok az biztos van, ahogy Lokit ismerem) ismerkedtek meg, és miért pont rá esett kedvenc istenünk választása.
    Loki viszont mintha egy kicsit túl komoly lenne, vagy csak én érzem így? Bár én csak a filmekből ismertem eddig, sosem láttam komolyan, egyedül, mikor önfeláldozóan viselkedett, ami persze csel volt, de áá. Nem tudom. Egy kicsit hiányoltam belőle "Lokit", az ő gúnyos, nemtörődöm énjét, és meglepett, hogy képes nagyfiúként viselkedni, és hogy az érzelmek ilyesmit válthatnak ki belőle.
    Már várom a következő fejezetet, igazán kíváncsivá tettél Lucille sorsával kapcsolatban, és persze vágyom (VÁGYOM!) rá, hogy Loki boldog legyen, és rendeződjenek a dolgok, és kiderüljön, hogy Jane igazából mit érez. Felcsigáztál. Mi lesz Thorral? Szerelmi háromszögbe kerül? (Hm, én kíváncsi lennék, hogyan kezel egy ilyen helyzetet a szőke isten.) És Lokival? Visszaküldi Lucille-t a Földre? Vagy mit jelent az, hogy végeztem veled, halandó?
    Remélem, hamarosan jön a következő rész.:)

    Ölel; Flicka

    VálaszTörlés

  2. Kedves Flicka!

    Nagyon szépen köszönöm ezt a hosszú véleményt! :) És hogy így kifejtetted a dolgokat. Mint írtam a fejezetben is, egy hónap eltelt már Jane óta, és Thor már magában úgymond megbékélt a helyzettel. Ő szerintem egy nagyon is egyenes férfi, és tiszteletben tartja azt, hogy Jane mást szeret. Én a leselkedést nem nézném ki belőle, az inkább Lokira vall.
    A másik: Loki. Én abból indultam ki, hogy Loki elég érzelmes is tud lenni (gondolj csak a Friggás jelenetre, mennyire kiborult, meg amikor Odin elmondta neki az igazságot... Még sírt is.) Lucille pedig... Nos, az ő kapcsolatukat, ennek az előzményét barátnőm boncolgatja, ezért nem nagyon írtam róla. (Csak sajnos barátnőm lassan halad a fanficjével, és még nem került Lucille Lokihoz. Ezért csak utalok rá.)
    Loki pedig eléggé összetett jellem, és ha kell, tud komoly is lenni szerintem (főleg, mert a fanficemben elég komoly dologról van szó, és nyomós indoka van, miért hozta magával a lányt.) És igen, van egy gúnyos, csipkelődős oldala, de egy ilyen is szerintem. Loki rettentően sebezhető és szeretethiányos, meg nem értett. És Lucille pont beletrafált a legfájóbb pontjába, kimondta azt, ami őt a legjobban frusztrálja... És ezért tört elő belőle ez az énje. Remélem, a továbbiak során hitelesnek fogod találni őket, és hogy nem rettentettelek vissza az olvasástól.

    Üdv.: Arlene

    VálaszTörlés
  3. Óó, így már más. Úgy értem, Loki "másik" oldala, aki komoly, és igenis komoly problémákkal küszködik, most teljesen meglágyította a szívemet.
    A hitelesség szerintem eddig is a helyén volt, úgy látszik, én nem gondolkoztam el eddig Loki jellemén, Thor pedig... Nos, Thort talán csak én akartam olyannak látni, amilyennek, ezért éreztem magam egy picit csalódottnak, és akartam rákiáltani Thorra, hogy menjen vissza a Földre Jane-hez. De majd meglátjuk, mi sül ki ebből, most már inkább Lokiért izgulok, meg azért, hogy mégis hogyan fogja megbüntetni Lucille-t. (Egyáltalán... meg fogja büntetni?)
    Rengeteg kérdés merült fel bennem, de butaság lenne most feltenni őket. ^^

    Ölel; Flicka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor megnyugodtam, és örülök, hogy meglágyította a szívedet ^^
      Bevallom, én sohasem kedveltem Jane-t, és nem nagyon fogom Thor és Jane kapcsolatát boncolgatni, egyszerűen nem :D Valahogy tőlem a lány annyira idegen, és szerintem nem illik össze Thorral.

      Törlés
  4. Hali! Most kezdtem el olvasni a blogot és nagyon tetszik, főleg , hogy ilyen jól megragadtad Loki jellemét,beszédét..stb. Forever LOKI!

    VálaszTörlés
  5. Szia a Lucille Loki kapcsolat amit emlitettek ( amit a barátnőd ir ) annak mi a cime, hol taéálom meh ? Köszönöm

    VálaszTörlés